Vívásnemek

A fegyver szerint jelenleg három nemét különböztetik meg: a tőr-, a párbajtőr- és a kardvívást. 

Tőr (fleuret)

A tőrözők fegyvere 110 cm hosszú, ebből 90 cm a rugalmas penge (a „mini”, azaz gyermek méretű pengénél ez kevesebb), melynek végén rugós érintkező található. Az érintkező minimális érzékenysége 500 g, azaz ekkora, vagy ennél nagyobb súlyra ad jelzést. Egy tőr teljes súlya maximum 500 g lehet. A tőr kosara kisebb, mint a párbajtőré, mivel csak a felsőtest a találati felület, a karok és a fej(sisak) kivételével. A tőrözők is fémszálakkal átszőtt mellényt (lamét) viselnek, ez zárja az áramkört, ha találatot kapnak – ilyenkor színes lámpa gyullad ki. Ha érvénytelent szúr valaki, az ő oldalán lévő fehér lámpa villan fel. Ebben a vívónemben nincsen együttes találat, mivel különbséget tesznek támadó és védekező között. Tust adhat a támadó; ha a támadás nem talál vagy rövid, a közbetámadó; avagy aki egy tempóval megelőzi ellenfelét a találatban. A találatokat az 50-es évektől találatjelző géppel jelzik, azelőtt 5 tagú versenybíróság döntött. A találatjelző csupán a négy oldalzsűrit váltotta föl, a főzsűri dolga a támadó avagy a tempót adó megítélése. A pást 1,5-2 méter széles és 14 méter hosszú.

Párbajtőr (epée)

A párbajtőr a tőrhöz hasonló méretű, ám annál nehezebb fegyver. Kosara, mivel az egész testfelület, beleértve a karokat (és a fejet) is találati felület, nagyobb, mint a tőré. A penge végén szintén rugós vég található, ami 750 g-os vagy nagyobb nyomás esetén találatot jelez. Mivel nem kell elnyerni a „támadás jogát”, létezik együttes találat, amennyiben az 1/25 másodpercen belül történik. A találatokat már 1933-tól találatjelző géppel számolják, amelyet a budapesti Európa bajnokságon használtak először.

Kard (sabre)

A II. világháború előtt inkább a tőr és párbajtőr volt elterjedve Magyarországon. A kard, ellentétben a tőrrel és párbajtőrrel, szúró és vágó fegyver is. A kivédett, de a támadó pengéjének elhajlásából (berugózásából) eredő találatok érvénytelenek, akárcsak az érvényes támadófelületről (felsőtest, karok, fej) lecsúszó találatok. A kardban is érvényes a tőrre is jellemző konvenció, azaz érvényes találatot csak támadásból, védés-visszavágásból vagy tempóvágásból lehet adni. A felszerelés is eltér a tőröktől: a találatot a ruhába és a sisakba szőtt fémszálak jelzik, nem a penge végén lévő dugó. A találatokat szintén géppel jelzik. Éppen emiatt, ha egy tőröző a gépet kardra állítja, akkor a vágások is érvényesek, de persze csak a fémszálas lamén.

A vívó felszerelése:

Lamé: a tőrözők és kardozók „mellénye” amit a plasztron felett viselnek, (fémszálas)
Kesztyű: a fegyvert tartó kezet védi
Vezeték: a tőrt/kardot/párbajtőrt, a lamét, esetleg a fejvédet a találatjelzővel összekapcsoló elektromos vezeték
Tőr/kard
Nadrág: egy vastag szövésű, térdig érő (térdnél gumírozott), hózentróglis nadrág cipzárral
Fejvéd: a sisak, amelynek „szakálla” kardvívásban fémszálas.
Plasztron: a párbajtőrözők „kabátja”
Vívócipő: különleges, gömbölyített sarkú cipő
Hónaljvédő: a mellvéd felé veszik fel,védi a fegyveres kéz hónalját
A Nemzetközi Vívó Szövetség (Fédération Internationale d’Escrime, FIE) hatályos szabályai szerint a nemzetközi versenyeken kötelező az ún. 2/2 kategóriás felszerelés, amelynek szövete négyzetcentiméterenként 800N terhelést tűr sérülés nélkül, az ilyen fejvéd pedig négyzetcentiméterenként 1600N-t bír el. A hazai és a kisebb külföldi versenyeken valamint edzéseken használható az ún. 1/2-es ruha, ahol a felszerelés négyzetcentiméterenként 350N-t bír el.