Teniszezni, táncolni, főként focizni nem rendhagyó amatőr szinten. Manapság azonban a régen oly kevesek kiváltságaként számon tartott vívást is bárki űzheti. Az Ama-tőr Vívó Klub edzőjétől, Fazekas Lajostól (egykori junior öttusa szövetségi kapitány) megtudhatja, hol próbálhatja ki ezt a romantikus, nagy múltra visszatekintő sportágat.

Honnan jött az ötlet, hogy a vívást amatőr klub létrehozásával népszerűsítsék?
Az Ama-tőr Vívó Klub – a Sporttörvény alapján – gazdasági társaság, amelynek tagja lehet bárki, aki kedvet érez a vívás iránt. Nem kell hozzá semmilyen előkészület vagy sportmúlt.

Hogyhogy? Hiszen jó állóképességre van szükség.
A klub tulajdonképpen életmódprogramot kínál, és ennek a vívás csak az egyik eszköze. Gondoskodunk a megfelelő gimnasztikáról, sőt, vívófitneszről is.

Ez olyan, mint például a boksz aerobik?
Hasonló, de ez a vívni tanulókat segíti, mert a sportág alapjait így könnyen elsajátíthatják – akár otthon is.

Hány amatőr klub pástjait koptatják a vívók?
Az Ama-tőrön kívül lázas klubélet folyik még két helyen: Keszthelyen, a Balaton Vívó Klubban és a BVSC berkein belül.

Nem kevés? Hogyan akarnak kitörni ebből a zárt körből?
Az október első hétvégéjén megrendezett – nemzetközi – Balaton Bajnokság volt az első lépés, amellyel nyitottunk, mert Magyarországon először vehettek részt negyven évnél fiatalabbak amatőr vívóversenyen – szövetségi igazolás nélkül. Ez az egyik része, a másik, hogy a civil szféra felé is meghatározó lépést tettünk: a közelmúltban a SOTE és az Ama-tőr együttműködésével létrejött az OSC Egyetemi-Főiskolai Vívó Klub. Ez azt jelenti, hogy a vívó klubok – vonzáskörzetükön belül – országszerte fogadják az ott tanuló diákokat, és foglalkozást biztosítanak nekik. Ez heti egyórás alaptanfolyamból áll, amelyen víváselméletet és lábmunkát tanulnak, valamint egyórás szabad vívásból áll.

Mi az a lábmunkázás?
Előre- és hátralépés gyakorlása vívóállásban, illetve az ellenfél megtámadásához szükséges jó technikájú kitörés és ugrás bevésése az emlékezetbe. Ezt persze később gyakorolhatják az iskolázások alkalmával, ami pedig azt jelenti, hogy a mester “pengeélre veszi” a tanítványát, s a vívás művészetére tanítja úgy, mintha vívnának, de valójában csak a tanítvány “akciózik”.
Ugyanazok a szabályok érvényesek az amatőr vívásra, mint a versenysportban?
Csak részint. A felszerelés előírásai és az egyes fegyvernemek konvenciói azonosak. Különbözik azonban az eredmény kiértékelése, azaz a zsűrizés. Az amatőr vívásban nem a bíró dönt, hanem az egymással vívók döntik el, hogy volt- e találat. Természetesen a találatot jelző lámpák itt is működnek.

Miben áll a fegyvernemek közti különbség?
Három fegyvernemet ismerünk: kard, tőr, párbajtőr. Az első kettő konvencionális (meghatározott a találati felület és a találat elérésének módja) fegyvernem, az utóbbi szabad vívás. A kardban érvényes a mindkét karon, a törzsön és a fejen (gyakorlatilag a maszkon) bevitt tus. A tőrben a törzset kell eltalálni. A párbajtőrnél pedig minden ellenfélen esett találat pontot ér, ha a bíró – amatőrben a versenyzők – úgy ítélik meg. A találat elérése szempontjából a kard és a tőr jellemzője, hogy nem veszik figyelembe az együttes találatot, amikor mindkét fél egyszerre szúrja meg a másikat. Ezekben a fegyvernemekben csak a támadó érhet el találatot, míg a párbajtőrben beszámítják az együttes találatot is. (Az öttusában is párbajtőröznek, de ott nem érvényes az együttes találat.)

A fegyverek miben térnek el egymástól?
A karddal szúrni és vágni is lehet, a penge teljes terjedelmével tust lehet elérni. A tőrrel és a párbajtőrrel csak szúrni lehet, a végükön nyomógombos szúróhegy van, a különbség nagyjából annyi, hogy a párbajtőr nagyobb, nehezebb, s a penge közepén úgynevezett vércsatorna húzódik.
D&F szótár
Versenyző: sportági igazolással indul a nemzetközi szabályok szerinti versenyeken
Amatőr: rendszeresen készülve találkozókon vesz részt, esetenként szövetségi versenyeken is indul
Hobbi vívó: klubban tanulja meg a pengeforgatást, később alkalomszerűen vív, az amatőrök által rendezett versenyeken vesz részt.

Mit kell tudni az egyéb, rejtélyesnek tűnő felszerelésekről?
A fémmel átszőtt lamé, amelyet a felsőkabátra vesznek föl, a találatjelzés miatt viselendő, illetve kard esetében ilyen a sisak is a védelmi funkción túl. A kabát alatt hónalj- és mellvédő fedi a testet. A nadrág csak térdig ér, hogy a vívó könnyen tudjon mozogni, a lábszárat vastag vívóharisnya óvja. A vívókesztyű kétfunkciós: egyrészt szintén védelmet nyújt, másrészt azért viselik, hogy ne alakuljanak ki (vagy nehezebben képződjenek) bőrkeményedések, bütykök az ujjakon és a tenyéren. A teljes tőr- és kardfelszerelés kb. százezer forint, a párbajtőr nyolcvanezer. Ez soknak hangzik, de leszámítva a fegyvert, öt-hat évig használhatóak.

A fegyver hamarabb elkopik?
Igen, a fegyver fogyóeszköz, de jó technikával kímélhetők. A lányok általában ritkábban törnek tőrt, mert kevésbé erőszakosak a páston, miközben asszóikat vívják.

Ismét titokzatos szavak…
A pást a küzdelemre kijelölt terület, amelyet nem lehet elhagyni vívás közben, mert különben érvénytelen a találat. Hasonló, mint birkózásnál a szőnyegen piros vonallal kijelölt terület. Az asszó (csörte) a küzdelem maga, amely során azért vívnak, hogy minél több tust (találatot) vigyenek be az ellenfélnek.

És a különös hangon búgó lámpák?
Ezek a találatot jelzik. A fehér az érvénytelent, a színesek (zöld és piros) az érvényes tust. Természetesen a fegyvernem konvencióitól függően ezt zsűri bírálja el, kivétel az amatőrnél, amelyben különös hangsúlyt kap a fair play.

Szinte már mindent tudok, csak azt nem, hogyha kedvet érzek ehhez a sporthoz, mennyi befektetett energia és tanulás után ragadhatok tőrt.
A tíz alkalomra felépülő tananyag során elsajátíthatók az alapvető lépések és a védések, a hetedik alkalommal vívóruhát és szárazfegyvert (nem elektromos) foghat a tanuló, és társával együtt sajátíthatja el a pengeforgatás csínját-bínját. Az utolsó alkalommal pedig “bekötve”, villanytőrrel vívhatnak már. Ebben a módszerben az a fantasztikus, hogy nem mestertől, hanem másik kezdőtől tanulnak, ezért sokkal jobban becsülik egymást és a szabályokat is. Itt felszínre kerülnek a műhelytitkok, míg a versenyvívásban soha.

Kiknek és miért ajánlja ezt a sportot?
Mindenkinek. A vívás amatőr szinten nem sportteljesítmény, hanem sport és előadóművészet, amely a sakkhoz hasonló elemeket is tartalmaz, mert ki kell ismerni az ellenfél szándékát. A legnagyobb élmény az olyan tus elérése, amelyet előre kiterveltünk.